Az ítélet szerint a vádlott 1999. szeptember 15-én este a kecskeméti vasútállomáson megismerkedett egy belvárosi cukrászdában dolgozó, Kiskunfélegyházán élő 31 éves nővel, akit elcsalt magával. Egy kietlen, bokros-fás részre érve viszont a nő meggondolta magát, de az erős testalkatú, magas férfi megragadta a karját és erőszakkal továbbvitte. Egy elhagyott helyen bántalmazni kezdte, leszorította a földre, és előbb erőszakkal közösült vele, majd megfojtotta a nőt. A holttestet másnap hajnalban találták meg. 

Mivel az elkövető kilétét akkor nem sikerült megállapítani, az eljárást két év múlva megszüntették. Később, 2015 őszén figyeltek fel arra, hogy egy fővárosi rablás gyanúsítottjának DNS-mintája megegyezik az 1999-ben elkövetett emberölés után rögzítettekkel. Mint kiderült, a vádlott a gyilkosság előtt ötször, azóta pedig még nyolcszor volt büntetve. 

A bíróság - bizonyíték hiányában - nem látta megállapíthatónak, hogy a vádlott a sértettet a felelősségre vonás elkerülése miatt ölte meg, de mivel az emberölésnek a nemi erőszak volt az indítéka, ezért aljas indokból elkövetettnek minősül.

Az ítéletet az ügyész elfogadta, a vádlott és védője viszont enyhítésért fellebbezett, így az ügyben másodfokon a Szegedi Ítélőtábla dönt.