Már a 17. századi Magyarországon élt a húsvéti locsolkodás szokása. Az egész ország területén jellemző volt, alapvetően pedig egy ősi rítus keresztényiesített változata. A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, de a vízzel való meghintés emellett utal a keresztség jelére és tartalmára. A húsvéti locsolás keresztény jellegét erősíti az a legenda, mely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással próbálták meg elhallgattatni a zsidók, illetve a Jézus sírját őrző katonák is vízzel öntötték le őket.

A húsvéti locsolkodásról már a 17. századi Magyarországról is maradtak fenn írásos emlékek. Ezekből egyebek közt az is kiderül, hogy kezdetben vízbevető valamint vízbehányó hétfőnek is hívták húsvéthétfőt, köszönhetően annak, hogy az ilyenkor a legszebb ruhájukat magukra öltő leányokat gyakran itatóvályúba dobták a legények. Szelídebb „locsolással” pedig egyszerűen nyakon öntötték egy vödör vízzel. Célja pedig az volt, hogy a lányok nehogy kelésesek legyenek.

Pozsony Ferenc néprajzkutató kutatásaiból kiderül, hogy a székelyföldi falvakban egészen a második világháborúig kútból merített vízzel locsolkodtak a fiatalok, de sok helyütt élt még ez a szokás, bár már elszórtan az országban. A legények csoportosan indultak el, hogy meglocsolják a hozzájuk illő leányokat. A 20. század közepéig nem zárták a házak kapuit, így a legények bátran beléphettek, előtte azonban köszöntővel hívták fel a figyelmet az érkezésükre. Ezután hívták ki a leányokat az udvarra és kútból merített vízzel meglocsolták őket – részletezte a kutató.

Sok helyen a legények felvonulással, zenével járták együtt a házakat. Mindehhez olyan szokások is kapcsolódtak, mint például az Ipoly mentén a tojásgyűjtés. A fiúk ugyanis már vasárnap este összeszedték a lányos házaktól a tojásokat, másnap pedig azokból, némi szalonnával kiegészítve, rántottát készítettek, majd elfogyasztották azt. A megmaradt tojáshéjakat pedig annak a lánynak az ablaka alá tették, akire valamiért haragudtak.

Mindezek után indultak csak locsolkodni a legények, a lányok persze megpróbáltak elbújni előlük, de aki nem járt sikerrel, az a kút mellett vödörrel kapta a nyakába a vizet. Cserébe pedig festett tojásokat adtak fiúknak.

A festett tojásnak is van keresztény magyarázata. Mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácsöppent a tojásokra. Ez alapján alakult ki a húsvéti tojás pirosra festésének szokása. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, ezért is lehet húsvétkor válasz a locsolásra, vagyis a férfi termékenységi rituáléjára.

Húsvét után kedden viszont fordult a kocka és a lányok locsolták a fiúkat. Ezek a szokások azonban a két világháború után kezdtek feledésbe merülni. Sőt utóbbi szinte a teljes feledés homályába veszett.