Löffler Zsuzsanna ásatásvezető régész szerdán a helyszínen újságíróknak elmondta, a telek ismert régészeti lelőhely volt, a környéken az 1930-as években Móra Ferenc, majd 1942-ben Csallány Dezső vezetett ásatásokat. A két szakember irányításával akkor 339, többségében késő avar kori sírt tártak fel, emellett megtalálták néhány honfoglalás kori temetkezés nyomait is.

A telekhatáron, a feltárási terület nyugati szélén mai is áll még az a több száz éves tölgyfa, melynek árnyékában egykor Móra Ferenc dolgozott.

A közelmúltban indult régészeti feltáró munkára egy családi ház építése miatt került sor. A szegedi múzeum szakemberei összesen 36 sírt találtak, ezek közül nyolcat már a korábbi ásatás során feltártak. Előkerültek azok az egykori kutatóárkok is, melyeket még Móra Ferenc és Csallány Dezső nyitottak több mint 80 évvel ezelőtt.

 

A 28 újonnan megtalált közül több úgynevezett fülkesír. Ez a temetkezési mód kezdetben feltehetően a sírrablások ellen védte az elhunytak maradványait, később azonban általánossá vált a térségbe élő avarok között a 7. század végén, a 8. század első felében. A sírgödörbe egy áldozati állatot - akár egész lovat vagy feldarabolt szarvasmarhát – temettek, a sír rövid oldalába pedig egy kis fülkét vágtak. Ebbe a fülkébe csúsztatták az elhunyt maradványait – így történhetett meg, hogy félig dőlve, sőt, szinte állva is megmaradhattak az emberi csontvázak, a felületes szemlélő számára azonban rejtve maradtak.

Az újonnan feltárt sírokban az emberi és állati maradványokon kívül különböző tárgyakat – szíjvégeket, csatokat, ékszereket is találtak a régészek.