„Tanásatásból tangyűjtemény. Válogatás a szegedi Régészeti Tanszék leleteiből” címmel nyílt kiállítás november 2-án a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészeti Tanszékének folyosói kiállítóhelyén. Az eseményen köszöntőbeszédet mondott Szajbély Mihály, a bölcsészkar dékánja és Bálint Csanád régészprofesszor, akadémikus, az MTA Régészeti Intézet nyugalmazott igazgatója. Elhangzott: az új és egyedi tárlat célja, hogy betekintést nyújtson a két világháború között létrejött szegedi régészeti intézet gyűjteményébe.
A különleges válogatás a paleolitikumtól a középkorig haladva egy-egy témára (temetkezési szokás, viselet, fegyverzet, lószerszámzat) fókuszálva, egy-egy lelőhely leletanyagán keresztül mutatja be a Kárpát-medencei régészeti korszakokat. A megnyitóhoz kapcsolódóan ünnepélyes keretek között átadták a tanszéki folyosói állandó kiállítóhelyet, az egykori legendás régészprofesszor nevét viselő Trogmayer Ottó-emlékvitrint, valamint az intézet/tanszék oktatóinak, kutatóinak portréiból készült arcképcsarnokot és az intézettörténeti kiállítást is.
"Az 1924-ben létrejött szegedi régészeti intézet alapítóinak, Buday Árpádnak és Banner Jánosnak elsődleges céljai között szerepelt, hogy viszonylag rövid időn belül olyan régészeti gyűjteményt állítsanak fel, mely lehetőleg a paleolitikumtól a késő középkorig szinte az összes korszakot, kultúrát reprezentálja. Tanszékünk egykori oktatói tudatosan törekedtek arra, hogy lehetőség szerint minden korszak tárgyi anyaga képviselje magát a gyűjteményben, ezzel is biztosítva a hallgatók széles körű régészeti anyagismeretét. Az egykori régészeti tár több mint 11 ezer tárgyat foglalt magába. A régészeti leletek kisebb része ajándék, csere és vásárlás útján került a gyűjteménybe, nagyobb részük pedig az intézet saját ásatásaiból származott, utóbbiak főként a mai Békés és Csongrád megye területén zajlottak" – részletezte a Helyi Híradónak a most megnyílt kiállítás főkurátora, Pintér-Nagy Katalin, az SZTE BTK Régészeti Tanszék egyetemi tanársegédje.
Mint mondta, az intézet munkatársai a kezdetektől fogva mind a terepmunkába, mind a leletanyag feldolgozásába is aktívan bevonták hallgatóikat. A második világháborút követően a hányattatott sorsú gyűjtemény megfelelő kezelésére, rendszerezésére sem hely, sem mód nem volt, több mint két évtizedig a szegedi múzeum nyújtott védelmet számára. Mára már lecsökkent a gyűjteményben található leletek száma, és jelentős a mennyisége a beazonosíthatatlan, leltári szám nélküli daraboknak is.
"Az egykor mintegy 120 lelőhely helyett napjainkban már csak 72 lelőhely leletanyagát tartalmazza a régészeti tár, mely 2015-ben tért haza tanszékünkre. Ebből a megmaradt gyűjteményből mutat be válogatást a tárlat. A kiállítást régészhallgatóink rendezték, ezzel újból valóra vált az, ami egykor Buday Árpád és Banner János elsődleges célja volt: a gyűjtemény ismét oktatási célokat szolgál" – fogalmazott a Helyi Híradónak Pintér-Nagy Katalin.
Szajbély Mihály dékán azt emelte ki: a kiállításnak ideális helyet biztosít a tanszéki folyosó, hiszen a kiállítást így bárki megtekintheti, senki elől nincs elzárva. "A szegedi egyetem számos érdekes gyűjteménnyel rendelkezik, amelyek valamilyen okból nem látogathatók, pedig bátran ajánlhatnánk a nagyközönségnek. Az universitas számára fontos cél lehetne, hogy megmutassa kiállítótereit, intellektuális látnivalóit, amelyek vonzók lehetnek a minőségi turizmus szempontjából, bizonyítva, hogy Szegeden más érdekesség is van, nem csak a borfesztivál vagy a BorTér" – fejtette ki a Helyi Híradónak a fakultás vezetője.